Hasznos tippek

A fürdőszoba díszítése
A díszcsíkok és a dekorképek a burkolólap-termékcsaládok jellegzetes, elmaradhatatlan elemei. A gyártók kivétel nélkül minden szériához terveznek legalább 2-3, de van, hogy 10-12 különböző mintázatú, méretű, funkciójú dekorációs elemet. Ezek a termékek nem csak díszítik a fürdőszobát és „feldobják” a hangulatát, hanem más fontos funkciót is betöltenek: színeket választanak el, tereket jelölnek ki a helyiségen belül, vagy éppen formálják a térérzetet is (ez utóbbiról egy másik menüpont alatt írunk).

A dekorációs elemek fajtái:

A díszcsík (más elnevezések: bordűr, listello, cenefa): általában 4-10 cm magasságú, a falicsempe méretével megegyező szélességű csík, a széria árnyalataihoz illeszkedő színekben. Többnyire valamilyen nonfiguratív, vagy a termékcsalád tematikájához kapcsolódó mintázat díszíti. Gyakran előfordul, hogy egy-egy családban létezik vastagabb (8-10 cm) és keskenyebb (3-6 cm) díszcsík is, ugyanolyan mintával.

Moldura: vékony (2-5 cm) domborúelem, általában a falicsempe hosszával megegyező szélességben, színe többnyire megegyezik a termékcsalád színeivel. Általában színek elválasztására vagy egy-egy burkolt felület lezárására használják.

Matita (vagy pencil, ceruza): ez is vékony, egyszínű, domború csík, funkciója megegyezik az előzőével.

Torello (vagy capitel, london): vastag (6-10 cm), szintén egyszínű domború elem. Ez a profil nem olyan szimmetrikus, gömbölyű ívű, mint pl. a moldura, hanem csücskös domborulattal bír. Ezt általában épített fürdőszobarészleteknél (pl. épített pult, polc, mosdó) alkalmazzák, élek, sarkak lezárására.

Dekorkép (középdekor): a falicsempe méretével megegyező termék, a széria árnyalataihoz illeszkedő színben. Többnyire valamilyen nonfiguratív, vagy a termékcsalád tematikájához kapcsolódó mintázattal.

Kompozíció: több lapból összeálló, nagy méretű dekorációs kép

Klasszikus díszítési szokás a fürdőszobában vízszintesen körbefuttatni egy (vagy két) sor díszcsíkot, és egy sor vékony domború elemet.

Ezek általában a különböző színeket (világos-sötét színpárt) választják el. Ebben a rendszerben a dekorképeket általában a két csík közötti falfelületeken, „elszórva” helyezzük el. Ha a falra ragasztott, a burkolatba épített tükrünk van, akkor látványos megoldás azt is valamilyen vékony díszcsíkkal körbeszegni.

Vannak olyan klasszikus, vagy mediterrán csempecsaládok, ahol ez a díszítési mód szinte kötelező, a stílus szerves része. Ugyanez mondható el az előbb tárgyalt domború díszítőelemekről: egy klasszikus vagy mediterrán jellegű fürdőszobában kihagyhatatlan az ilyen termék.

A modernebb felfogás már nem így dekorál: nem egységes egészként értelmezi a fürdőszobát mint helyiséget, hanem a díszítőelemekkel meghatározza a szoba hangsúlyos részeit, funkcionális egységeit (pl. a mosdó és a tükör környéke). A bordűrök itt már a falrészleteket függőlegesen is elválasztó elemként funkcionálnak, a dekorképek pedig leginkább nem elszórva, hanem blokkokban, sávokban burkolva jelennek meg.

(Ehhez olyan mintázattal, textúrával kitalált dekorképek léteznek, amik kifejezetten az ilyen burkolási megoldásokhoz készülnek.) Míg az első díszítési szokás kicsit merev rendszerénél a körbefutó dekorelemek gyakran eltűnnek a bútorok, fürdőszoba-felszerelések mögött, ez utóbbi verzió esetében kimondottan előtérben vannak, a helyiség hangsúlyos részét képezik, és ott vannak felhasználva, ahol biztosan látszanak.


Szinte az összes stílus kedvelt díszítőelemei a mozaikok. Ez a burkolattípus változatosan felhasználható: vízszintes sorban vagy függőleges oszlopként, esetleg nagyobb blokkban burkolva. A mozaikokat a gyártók többnyire hálóra ragasztva készítik el, ezeket keskenyebb csíkokra vágva bordűrként is használhatjuk, vagy a kettőt (nagyobb mozaiklapok keskenyebb mozaikcsíkok) kombinálhatjuk is fürdőszobánkban.